Első nap az egyetemen

Első nap az egyetemen.

Más mit csinál? Jobb esetben az új barátaival sörözik valahol, élvezi az egyetemista lét szépségeit. Rosszabb esetben felsőbb éveseket zaklat, tankönyveket szerez be, füzeteket vásárol.

És mit csinálok én? Frissítem a bemutatkozást a honlapomon. Remélem, értékelitek.

Szóval akkor töröljük az utálom az érettségit, meg hasonló infókat, ejtsük a csontváz alkatomra vonatkozó panaszokat! Új suli, új kezdet, új lap… régi én. A jó öreg, optimista, életszeretettől duzzadó szemszög. Már hiányzott.

Tudjátok milyen érzés, amikor sokáig vársz valamire? Annyira sokáig, hogy már rettegsz, nem úgy fog elsülni, ahogy vártad, te pedig beleroppansz? Bele se mersz gondolni, mit fogsz tenni, ha csalódsz az egyetlen dologban, amiért több év szenvedést összeszorított fogakkal vészeltél át? Én most már azt is tudom, milyen az, amikor ez a dolog jól sül el. Jobban, mint vártad, mint remélted, mint valaha álmodni merted.

Egy gólyatábor, egy tanulmányi tájékoztató és egyetlen tanítási nap… Még csak ennyin vagyok túl, de máris imádok egyetemista lenni. A társaság minden várakozást felülmúlt. Nyoma sincs az utálkozásnak, pletykálásnak, klikkesedésnek, amit a gimiben megszoktam. Őrült nagy mázlival belecsöppentem a világ legelfogadóbb, legösszetartóbb bandájába, ahol senki sem fél önmaga lenni, és megmutatni, mire képes. Ahol bárki bármilyen lehet, az úgy van jól. És pont.

Mintha írtam volna egy könyvet egy ilyen csapatról. Vagy kettőt. A következő talán arról a bizonyos fiúról fog szólni. Hátha az is bejön…

A tanárokról és órákról egyelőre nem tudok nyilatkozni, azt viszont talán már kijelenthetem, hogy a magyar emeltre tanulni nem volt elpocsékolt idő. Hála a fantasztikus tanáraimnak, ma nem úgy ültem be életem első angol nyelvű Bevezetés a nyelvtudományba órájára, hogy az elhangzott szakkifejezéseket hírből sem ismerem. Nem mondom, hogy ezt néhány óra múlva is ki fogom tudni jelenteni, de így első alkalommal pont kellő sikerélmény volt ahhoz, hogy bearanyozza az egész napot. Még ezt a sorbaállós, fejfájós napot is.

Apropó: úgy érzem, jön a hidegfront. Most hétfő van, a poszt valószínűleg csak a hét vége felé kerül fel az oldalra, szóval szívesen az előrejelzést. De ha addig sem esik, nem kell kétségbeesni. Majd fog. Előbb-utóbb. Legkésőbb október-november körül. Decemberben pedig talán a hőmérséklet is huszonöt fok alá süllyed, ha így folytatjuk. A jó hír, hogy nem kell kabátot vennem.

És ha az anglisztika mégsem válik be, még mindig elmehetek meteorológusnak.

Első nap az egyetemen