Gyűrűk, angyalok és egyéb kabalák

Mindenkinek van kabalája, legalábbis mindenkinek kellene, hogy legyen.

Persze le lehet sajnálni, lehet gyerekesnek tartani, nincs akadálya. De ugyanennyi erővel azt is be lehet ismerni, hogy semmi sem rossz, ami önbizalmat ad.

Nekem vannak kabaláim, viszem is őket minden vizsgára és megmérettetésre. Érettségin külön gondot jelentett helyet szorítani a feladatsornak az asztalomra halmozott rengeteg étel és szerencsehozó holmi mellett. Azt persze nem hiszem, hogy a kabalateknősöm megsúgná a válaszokat, esetleg a puszta jelenlétével képes szerencsét hozni. Az én kabaláim feladata inkább, hogy emlékeztessenek és megnyugtassanak.

Természetesen nem mindig volt ez így. Első kabalám egy fehér pamutangyalka, amit anyukámtól kaptam még nagyon régen. Azt mondta, szerencsét hoz. Nos, hogy valóban így van-e, nem tudom, de a mai napig a szekrényem kilincsén lóg, ami pedig a szerencsémet illeti, nem panaszkodhatok. Elég ránéznem, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Ennél több nekem nem is kell.

Azóta azonban főleg olyan dolgok váltak kabalákká, melyek jelentéssel bírnak. Például a kerámiateknős, melyet az első Olaszországban töltött hónap során vettem az Etnán. Azon kívül, hogy hatalmas szemeivel simán pályázhatna a világ legaranyosabbja címért, az egyik legszebb nyaramra emlékeztet. Az ott megismert emberekre, megtanult dolgokra, „örökre itt akarok maradni” érzésre. Ráadásul úgy néz rám, mint aki hisz bennem. Igyekszem nem gondolni rá, hogy mindenkire így néz. Nem sok választása van.

Az etnás teknős mellett stabil helye van a piros kőszívnek. Nem emlékszem, mikor, vagy kitől kaptam, valószínűleg ezt is anyukám hozta, de méretre és formára, mintha egy idegességtől összeszoruló ökölbe teremtették volna. Megnyugtató hidegséggel simul a tenyerembe valahányszor szükségem van rá, hogy elterelje a gondolataimat.

Azonban egyikük sem bír akkora erővel, mint a gyűrűm, amit mindig (kivéve bulikon és lovakon) magamnál tartok. Talán, hogy miért hordok könyves gyűrűt, nem kell elmagyaráznom, az eszmei értékébe sem megyek bele. Azok, akiktől kaptam, pontosan tudják, mit jelent számomra. Nincs rosszabb érzés, mint amikor otthon hagyom, és hiába nyúlok érte, nem találom a helyén. Ilyenkor képtelen vagyok tudatosítani magamban, hogy otthon pihen a dobozában, nem kockáztatva, hogy esetleg elhagyom. Ennek az egynek minden fontos és nem fontos alkalommal jelen kell lennie. A legeslegfontosabbakon a nyakláncával együtt, hogy teljes legyen a szett. Ez a gyűrű emlékeztet azokra, akiknek a büszkeségéért és elismeréséért dolgozom.

A többiekkel kiegészülve pedig nem hagyják elfelejteni mindazt, ami az eddigi életemet meghatározza, és amit a jövőben el szeretnék érni.

Nem szerencsét hoznak, hanem motiválnak.

Remélhetőleg még jó sokáig!

Gyűrűk, angyalok és egyéb kabalák
Tagged on: