Ha Disney-hercegnő lennék…

Egy hét kimaradás után visszatérve sokat kellett gondolkoznom a témán. Szóba jött egy igencsak agresszív hangvételű poszt a szilveszteri tűzijátékokról (dühömet három rettegő kutyával alátámasztva), vagy írhatnék a vizsgaidőszak szépségeiről (rövid bejegyzés lenne), de az előbbi már nem igazán nevezhető aktuálisnak, a vizsgaidőszakkal pedig torkig vagyok. Már most. Úgyhogy marad annak fejtegetése, miért gondolja egy Cosmopolitan kvíz, hogy az összes Disney-hercegnő közül pont Belle passzol a személyiségemhez (nem, közel sem állok annyira jól a tanulással, hogy ilyenekre is maradjon időm), vagy kielemezhetem, mit árul el rólam a szobám.

Vagy mindkettő. Újévi kettő az egyben akció.

Szóval Belle. Ha rajtam múlna, jobban örülnék Jasmine hercegnőnek (van egy tigrise!), vagy Pocahontasnak, de ki vagyok én, hogy ellentmondjak egy kvíznek? Jobban belegondolva talán tényleg közelebb áll hozzám az elvarázsolt könyvmoly szerepe. Végül is a szobám lassan összetéveszthető egy könyvtárral, főleg így karácsony után. A könyvek között csak a virágaimnak szorítottam helyet, ami kis erőlködéssel szintén összeegyeztethető Belle-lel. Majd beszerzek egy cserepes rózsát is a teljesség kedvéért.

De az apróságokat félretéve A Szépség és a Szörnyeteg főhősnőjére nem is olyan borzasztó dolog hasonlítani. Amellett, hogy egy okos, erős, független női karakter (mint minden Disney-hercegnő), számára a belső a fontos, ami tiszteletre méltó tulajdonság. Nem dől be egy szép arcnak, sem egy csábos mosolynak, nem hagyja magát mit sem érő szavakkal meggyőzni, nem is törődik olyan csekélységekkel, mint a külső. Nem érdekli a gőgös, lesajnáló emberek véleménye, ami már önmagában is sokak által áhított tulajdonság. Olyan barátokat választ, akik ugyan furcsák és különcök, de jószívűek. Jobban belegondolva ugyanez Hófehérkéről is elmondható. Ráadásul az ő hercegének lova is van (nem fehér, szürke). Cserélni szeretnék!

Ami pedig a szobámat illeti, a könyveken és virágokon kívül még két dolog jellemzi: rumli és fényképek. Mindkettő végtelen lustaságomról tesz tanúbizonyságot. Két éve tervezgetem, hogy aktualizálom a falamat borító képeket, két éve minden eredmény nélkül. Így a szobám alapján még mindig tizenhét éves vagyok, gimnazista, legnagyobb nyári élményem pedig az újságírástábor. Semmi Reggio, semmi egyetem, nem beszélve az azóta megismert új barátokról. De majd most, amint vége az utolsó vizsgámnak, kezelésbe veszem a szobámat! Talán még rendet is rakok, hátha kitart néhány napig…

De az még messze van, sok még addig a megmérettetés és a tanulnivaló! Úgyhogy kénytelen vagyok mindenkinek stressz- és bosszankodásmentes évkezdést kívánni, és visszatérni a jegyzeteimhez.

Ha Disney-hercegnő lennék…
Tagged on: