Hatalomátvételi útmutató könyvmolyoknak

Büszkén vállalom, hogy könyvmoly vagyok. Könyvekkel a kezemben nőttem fel, az évek alatt a lapozás olyan természetessé vált számomra, mint a levegővétel. Ezernyi történetet, életet megéltem, varázsoltam, repültem, megmentettem a világot. Akik hasonló cipőben járnak, pontosan tudják, miről beszélek.

Ők azt is biztosan átérzik, milyen a család egyedüli könyvmolyaként tengődni. „Tedd már le két percre azt a könyvet, és figyelj rám!” „Ne olvass, amikor hozzád beszélek!” „Ne maradj fent túl sokáig, mert elveszem a könyved!” Nálunk is eleinte csak az én szemem volt állandóan egy lapra ragadva. Ezt a húgom viselte a legrosszabbul, én meg rosszul viseltem, hogy ő rosszul viseli. Az őrületbe kergettük egymást. Egyszerűen nem értette, hogy amikor belefeledkezem egy könyvbe, felőlem aztán zsonglőrködve áriázhat is, nekem nem fog feltűnni. Képtelen volt elfogadni, hogy ilyenkor bizony nem hallom, amit mond, hiába beszél hozzám, hiába ismétli a nevem. Néhány percen belül (egy kevésbé izgalmas részhez érve) azért eljutott a fejembe az infó, hogy valaki gyenge kísérletet tett a velem való kommunikációra, és amint ez bekövetkezett, felemeltem a fejem, barátságosan körbetekintettem, és kicsúszott a számon az ártatlan kérdés: Mondtál valamit? Ő ilyenkor a haját tépve újra belekezdett a mondanivalójába, de általában már későn, addigra visszamerültem a lapok közé. Nekem ez természetes volt. Nekik kevésbé.

Hosszú munkába és időbe került, de sikerült orvosolni ezt a problémát. És nem, nem úgy, hogy én megembereltem magam, hanem szabad utat nyitottam a bennük elnyomott könyvmolyoknak. Mára már egészen idillivé váltak a közös családi esték: hárman ülünk a kandalló előtt, mindenki kezében egy-egy könyv, melyet buzgón lapozgatunk. Bombát is robbanthatnának mellettünk, fel se tűnne. Ahhoz, hogy ezt elérd, kitartónak kell ugyan lenned, de közel sem olyan lehetetlen, mint amilyennek tűnik.

Persze nem árt, ha megfelelő alapanyaggal fogsz munkához. A könyveket elvből elutasító családtagokkal igencsak kis eséllyel fogsz elsőre sikert aratni. A totyogós kistestvérekhez is türelem kell, de ha már ilyen fiatalon hozzászoktatod a könyvekhez (nyilván egyelőre csak a képekkel, színekkel és a könyv ízével tudsz dolgozni), szinte már nyert ügyed van. Egy könyvmolynak semmi sem lehetetlen, első körben mégis kezdjük valami egyszerűbbel! Bemelegítésként szemeld ki egy családtagodat, aki összességében szeret olvasni (általa emberinek titulált mértékben), de nincs ideje vagy kellő elhivatottsága hozzá.

Ha ez megvan, fontos, hogy a célpontod ne fogjon gyanút a terveddel kapcsolatban! Óvatosnak kell lenned! Folytass mindent úgy, ahogy eddig csináltad, egy kivétellel: következő olvasmányodat ne magadnak, hanem neki válaszd! Keress egy könyvet, ami tetszene neki, és olvasd el. Lehetőleg mindig a közvetlen közelében lapozgasd, ülj mellé olvasni, amikor tévét néz vagy vacsorázik. Hagyd elöl a könyvet, akkor is, amikor épp nem a kezedben tartod, így a cím és borító befészkeli magát célpontod tudatalattijába. Adj időt a kíváncsiságának, hogy átvegye az uralmat! Fontos, hogy jelen legyen, amikor elolvasod az utolsó oldalakat. Sóhajts nagyot, mosolyogj rá, és kezdj áradozni! Részletesen ecseteld a könyv érdemeit, mesélj neki a karakterekről, a történetről! Azokra a részekre koncentrálj, amik felkelthetik az érdeklődését, de anélkül, hogy elmondanád a végkifejletet! Majd tedd le a könyvet egy jól látható helyre és távozz!

Sajnos bármilyen ügyes, bármilyen kitartó és elszánt vagy, a siker akkor sem garantált. Ez esetben tovább kell próbálkoznod. Előbb-utóbb célpontod felemeli a könyvet, és olvasni kezd. Ne felejtsd el támogatni ebben, legyél nyitott, amikor megemlíti a történetet! Hosszú, elmélyült eszmecserékkel hozzásegíted, hogy a következő könyvet már magától vegye kézbe. És innentől nincs megállás, nincs mélypont. Újabb taggal fog nőni a családi könyvmolyok tábora. De a munkádnak még nincs vége, sokáig kell támogatnod újdonsült függőségét, ne hagyd, hogy lankadjon a lelkesedése. És közben további tagokat kezdhetsz toborozni a családból, míg végül eljutsz oda, ahol én vagyok most: egymás kezéből fogjátok kitépkedni a könyveket, bármelyikükhöz fordulsz, mind olvasni fognak.

Nem figyelnek rád, nyugodtan falhatod a könyveket, de amikor szükséged van a tanácsukra, nehéz lesz őket kirobbantani a történetből. Mindig olvasnak. Meg se hallják, ha hozzájuk szólsz. Annyira idegesítő…

Hatalomátvételi útmutató könyvmolyoknak
Tagged on: