Hullámok

Más feje fölött is összecsapnak a hullámok, vagy csak én fulladozom a stressz végtelen tengerében és vagyok képtelen kievickélni a partra?

Vége a tavaszi szünetnek (ha nem tűnt volna fel, most szólok). Biztosan kipihentem magam, de már nem emlékszem rá. A könyvemet viszont befejeztem. Mármint a megírását. Beütöttem az utolsó fejezet utolsó szavának utolsó betűjét, virultam miatta egy teljes napig, aztán belevetettem magam az igazi munkába. Ahogy eddig minden egyes kéziratnál, most is elhatároztam, hogy én bizony kijavítom. Egyedül. Eddig egyszer sem sikerült rendesen, de egyelőre még bizakodó vagyok.

A nagy javításokat, helyesírási hibák és szóismétlések keresését nagyban nehezíti a vészesen közeledő utazás. Mert bizony, repülök, kiveszek egy hét szabit, hogy pisilős kisfiúkat nézzek, és csokit zabáljak. Pénteken indulok Brüsszelbe (igen, megyek megállítani, a további instrukciókat majd küldjétek utánam!), addig még két teljes napig stresszelhetek. Nem, nem a repülőút miatt aggódom, sőt, úgy egyáltalán az egész utazás miatt majd csak landolás után lesz alkalmam izgulni. Jelenleg a fő problémám, hogy kihagyok egy teljes hetet (könnyeket hullatok néhány érdekfeszítő előadásomért), így a beadandókat, amiknek mások a létezésükről se tudnak, nekem még utazás előtt meg kell írnom. A pakolás, a tanulás (mert mikor máskor jönnének a számonkérések?), a könyvem javítása mellett. Azt se tudom eldönteni, melyik élvez elsőbbséget. Ja, hogy még mindig nem írtam meg az e heti blogot? Megvan a győztesünk!

És amikor az ember azt hiszi, ennél több aggodalom már nem fér el benne, eszébe jut a vizsgaidőszak. Ami bizony hipersebességgel közeledik. És hogy a tanulással hogy állok? Kérek egy ájulásnyi szünetet, hogy átgondoljam a választ.

Ezek mellett olyan apróságokra, mint a szülinapom, már nincs energiám gondolni. Lesz. Mint minden évben. Éljen!

De a felhők mögött valahol a nap is süt, a vizsgák után jön a jól megérdemelt pihenés, nyaralás, lovazás. Addig az élet úgyis milliószor emlékeztet majd, hogy a problémáim igazából nem problémák. Úgyhogy panaszkodás helyett álljunk neki a megoldásnak: időgép-építési ötleteket, tervrajzokat várok. Az elnevezést vállalom.

Ami a jövő hetet illeti, ismét blogostul fogok felszívódni. De semmi pánik, mert utána részletes beszámolóval jövök kinti kalandjaimról. Talán még könyvet is írok róla. Mert ha könyvet írnék az életemről, én biztos Brüsszellel kezdeném.

Hullámok
Tagged on: