Húsvét a Barczikay lányoknál

Közeledik a húsvét, a hosszú hétvége, iskolában senyvedőknek pedig a várva várt szünet. Mindenki lelkesen tervezgeti a húsvéti ünnepet, családi összeruccanást, ebédet. Mindeközben én konstatáltam, hogy nálunk szokatlanul kicsi lesz a felhajtás. Nem visszük túlzásba sem a tervezést, sem az ünneplést.

A legfontosabb változás az elmúlt évek húsvétjaihoz képest, hogy a húgom nem lesz itthon. Ja, igen, van egy húgom. Örök társam jóban-rosszban, az egyetlen, aki csak akkor nem támogat, amikor kellene, máskor viszont vitathatatlanul, teljes mellszélességgel mellettem áll. Most pedig elutazik. Lehúzza a rolót. És mivel mi számítottunk a részvételére a konyhában, igencsak meg vagyunk lőve.

Persze felmerült, hogy átveszem a szerepét, eszembe jutott a nyúlhús anyukámék mélyhűtőjében, be is jelentettem rá az igényünket. Legyen már egy rendes húsvéti ebédünk apával! Azt mondták, sok macera van még vele, de az enyém lehet. Majd rájöttek, hogy enyhén fogalmaztak és (még épp időben) kifejtették, mit is jelent a „macera”. Finoman fogalmazva, ha most elejtenék egy nyulat az erdőben, majdnem ugyanott tartanék. Az anyáéknak megspórolt fuvaron kívül, természetesen. Így letettem arról, hogy megvillogtassam hihetetlen szakácstudományomat. Majd csinálok lágy tojást reggelire.

Szóval a húsvéti ebéd húgom távozásával igencsak ingatag lábakon áll, mi azonban kitartunk. Végül is nem szakíthatunk az összes hagyománnyal. Szigorúan tartjuk magunkat például a locsoló elkerülő hadművelet évekkel ezelőtt kidolgozott pontjaihoz. Először is még jóval húsvét előtt autóba ülünk, és elhagyjuk a várost. Azokkal a potenciális támadókkal pedig, akik oda is követnek, és félő, hogy hétfőn előkapnak egy büdös löttyöt és egy összegyűrt versikét, már most megbeszéljük, hogy is működik ez minálunk. Általában nem árt bizonygatni, hogy a közelmúltban fogyasztott bornak (stresszes időszak, nem alkoholizmus) és magunkra fújt (normális illatú) parfümnek köszönhetően nem fenyeget bennünket a hervadás veszélye. Mindezt meg lehet spékelni egy rövid fenyegetéssel azt illetően, hányféle kellemetlen helyre tudok önteni bármit, amit az illető a hajamra szán. Ennek már elégnek kell lennie.

Sajnos idén a csokinyuszi-keresés is kimarad. Állítólag kinőttünk belőle (a többes szám célja, hogy én jobban érezzem magam). Hozzá se kell tennem, hogy ez az idén hallott legaljasabb rágalom.

Szóval se nyulak, se locsolók. Az idei húsvét olyannak ígérkezik, mint bármelyik hosszú hétvége: pihenős, lovazós, regényírós.

Bizony, ismét világrengető és megvalósíthatatlan könyvírós tervekkel futok neki a szünetnek. A reggeltől estig tartó folyamatos gépelést, amit legfeljebb néhány rövid lovazással terveztem megszakítani, mostanra a rövid délelőttökre voltam kénytelen leszűkíteni. És hogy ezt mennyire fogom tartani? Nos, bizakodó vagyok.

A tanulással kapcsolatban sokkal kevésbé. Két irodalomvizsgám lesz május–június magasságában, két egymástól teljesen független, viszont irreálisan hosszú olvasmánylistával. Nem pánikolok, csak elkezdek olvasni. Nagyon gyorsan. Szünetben, mikor máskor? Írok egy fejezetet, olvasok egy fejezetet, működőképes, nem? Az részletkérdés, hogy az egyiket magyarul, a másikat óangolul…

Lehetne rosszabb. Például ha fizikából vizsgáznék. Vagy ha írnom kellene óangolul…

Húsvét a Barczikay lányoknál
Tagged on: