Igyunk bort, prédikáljunk vizet, legyünk kevésbé stresszesek – öt pontban

Hogy zajlik egy sikeres ember reggele? Hogyan szervezzük okosan az életünket? Veletek is csak ilyen cikkek jönnek szembe az interneten? Vagy csak én vagyok annyira elhavazva, hogy a szokásosnál jobban feltűnik az ilyesmi? Természetesen az összesre rákattintok, beleolvasok, reménykedem a csodában, várom, hogy két perc alatt megoldódjon minden problémám. Ami természetesen nem történik meg, én pedig csalódottan visszatérek stresszes mindennapjaimhoz. Az első néhány alkalommal még túléltem. Aztán kezdett idegesíteni. És most, hogy az e heti bejegyzés megírására is csak az egyetemi előadás alatt tudok időt szakítani, már elegem van. Akkor próbáljunk mi is tanácsot adni! Következzen öt pontban, hogyan szervezzük hatékonyan az életünket egy szétszórt, elhavazott, túlstresszelt író tollából.

Az első és legfontosabb lépés, hogy elfogadjuk: minden egyes ember máshogy éli az életét, máshogy gondolkodik, mások a prioritásai, éppen ezért saját magának kell rájönnie, hogyan tud értelmet verni a rohangálós mindennapokba! Nekem például hiába mondják, hogy a reggeli futás a kulcs, hiába bólogatok és képzelem el magam felszabadult mosollyal szaladgálni a hajnali órákban, mintha egy sportmagazin címlapjáról léptem volna elő, a gyakorlatban az első ébresztőre akkor is át fogok fordulni a másik oldalamra. Nincs az a pénz a világon, ami engem rávesz a szükségesnél korábbi kelésre, nemhogy még futócipőbe is gyömöszöljön, és kilökjön a reggeli fagyba…

Másodszor alaposan el kell gondolkodnunk rajta, mitől vagyunk ennyire túlhajszoltak? Miért akarunk mindent egyszerre csinálni, miért akarunk mindenkinek megfelelni, minden téren remekelni? Nem lenne sokkal egyszerűbb elfogadni a tökéletlenséget? Nekem például bele kellene törődnöm, hogy nem fog összedőlni a világ, ha csak a későbbi busszal tudok elindulni, és esetleg lekésem az óra első tíz percét. Nem ártana elfogadnom, hogy nem tudok mindenkinek a kedvére tenni, azonnal segíteni, teljesíteni a kérését. Nyugodtan megihatom az egész bögre teát, mielőtt felpattanok és rohanok tovább. Meg kell adnom magamnak legalább fél nyugis órát reggelente a pirítósommal és egy jó könyvvel, amit a saját szórakoztatásomra olvasok, nem csak az év végi vizsga miatt.

A harmadik pontban mindenképp meg kell említeni a családtagokat, barátokat. Felejtsük el azokat az embereket, akik elszívják az energiánkat, akik mellett égünk a megfelelési kényszertől! Kevés időnk van, nem lenne jobb megválogatni, kivel töltjük? Saját bőrömön tapasztalom nap mint nap, a gimis éveim szörnyű emlékeivel a fejemben, mennyit változott az életem, mióta egyetemre járok. És nyilvánvalóan nem a vizsgaidőszak csal reggelente mosolyt az arcomra. Olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik között valóban jól érzem magam, teljesen mindegy, mit csinálunk. Érdekes módon nincs több indulás előtti szájhúzás, hanem boldogan szállok fel a buszra. Gólyatábor óta egyszer sem keltem azzal a gondolattal, hogy te jó ég, már megint menni kell, és még mennyi van hátra! Egy jó társaság segít derűsebben látni a világot, lelassít, kiránt a mókuskerékből. Barátokkal körülvéve az ember könnyebben ismeri fel az elhanyagolható dolgokat, könnyebben engedi el a stresszt, és nyugodtabban dől hátra. Tíz perccel később érek oda, nem nagy ügy. Két hete halasztgatom a cipővásárlást, már nem ezen az egy napon fog múlni. Nem tanultam meg a szavakat, a maradék tíz perc alatt sem fogom. Mi fog történni? Azon kívül, hogy megnyugszom és kiegyensúlyozottabb leszek? Semmi.

Negyedszer: fogadjuk el, hogy az alvás fontos. Bár ezt a részt már az első lépésben is érintettük, nem árt visszatérni rá, és kicsit körbejárni. Aludni kell. Mindenki más alvásigénnyel rendelkezik, én például mások helyett is szoktam néha. Pihenjük ki magunkat, legalább kétszer egy héten! Ha keveset alszunk, fáradtak leszünk egész nap, semmit sem tudunk rendesen megcsinálni, mindent elfelejtünk, így a tennivalók csak sűrűsödnek, mi pedig stresszelünk és aggódunk és nem alszunk, és még fáradtabbak és még hasznavehetetlenebbek leszünk… Pedig nem lenne más dolgunk, mint egyetlen órára lehunyni a szemünket. A telefont is felrakjuk tölteni, nem? Önmagunkat sem ártana.

Ötödik lépésként gondolkodjunk el a listákon. Ezen én már túl vagyok, ki se látszik az asztalom a teleírt post-itek alól! Természetesen nem válik be mindenkinek, de egy próbát megér. Talán nem egyedül én félek, hogy megfeledkezem valami fontosról. Annyi mindenre kell emlékeznünk, lehetetlen mindent észben tartani. Erre jók a listák. Napi teendők, vásárolnivalók, a boltok, amiket végig kell járni, a házik, amiket meg kell ma csinálni, emberek, akiket fel kell hívni stb. Amióta listákkal kelek és fekszem, nem kell nyúlfarknyi emlékezetem miatt aggódnom. Így is akad bőven stresszelnivaló.

Tehát röviden összefoglalva: listák, alvás és barátok kellenek, hogy lerázzuk a stressz egy részét. Tanuljuk meg felismerni a dolgokat, amikért nem éri meg aggódnunk, és nézzünk magunkba, hogy a lehető legjobban stresszmentesíteni tudjuk az életünket. Persze az is segít, ha egyáltalán nincs szociális életünk, alvás helyett a kávé tart minket ébren, és szabadidőnkben futunk pár kört a téli éjszakában, ha ez jobban hangzik. Én maradok az első öt lépésnél.

Talán mások tanácsai helyett itt az ideje a sajátjainkat megfogadni.

Igyunk bort, prédikáljunk vizet, legyünk kevésbé stresszesek – öt pontban
Tagged on: