Kívánj valamit!

Azt mondják, a mai világ csak a pénzről szól. Éjt nappallá téve dolgozunk, hogy legyen pénzünk, és közben elfelejtünk élni. Többet és többet akarunk, mindig kell valamire, de sose lesz elég. Azt mondják, halálunkig hajszoljuk a boldogság kulcsának hitt gazdagságot. Elfelejtjük, hogy kevesebbel is boldogok lehetnénk. Nem látjuk az élet apró örömeit.

Én azt mondom, tévednek!

Igenis megvannak azok az apró mosolyok, apró nevetések, a napok fénypontjai, amik után kicsit lelkesebben folytatjuk a rohanást, nagyobb örömmel, kevesebb színjátszással futunk tovább a mókuskerékben. Telhetetlenek vagyunk, ez kétségtelen, minden alkalmat megragadunk, hogy még többet kapjunk, és kétségbeesetten szeretnénk hinni, hogy kis szerencsével erre lehetőségünk nyílik. De jobban vágyunk a szerencsére, mint a pénzre.

Barangolunk a fekete erdőben, és várjuk a jó tündért, ücsörgünk a morajló folyónál, hogy kifogjuk az aranyhalat. Három kívánságunk készen áll.

Csillaghulláskor kiülünk az erkélyre, bámuljuk a ragyogó eget, és várjuk, hogy átszelje azt egy fénycsóva, mi pedig lehunyhassuk egy pillanatra a szemünket, és kívánhassunk. A mezőt lessük, bele szeretnénk botlani egy négylevelű lóherébe. Két ujjunk közé szorítjuk a lehullott szempillát, ráfújunk háromszor és kívánunk, akárcsak szülinapunkkor a torta és a gyertyák fölött. A szívünk mélyén sejtjük, hogy a kívánság nem fog valóra válni, de akkor is reménykedünk.

Azok pedig, akikbe a szokásosnál kicsivel több optimizmus és naivság szorult, még tovább mennek. Mi nem érjük be csillagokkal és lóherékkel. Nekünk több kell, több alkalom, több szerencse, több kívánság. Mi 11:11-kor is kívánunk, vagy ha megpillantunk egy rendszámot, amelyen a három betű vagy szám megegyezik.

Én is csináltam, nem félek bevallani. Nem mintha valaha bármelyik kívánságom valóra vált volna, nem mintha egyáltalán emlékeznék rájuk, de nem is ez volt a lényeg, nem a soha be nem teljesülő kívánság, hanem az érzés, hogy szerencsés vagyok. Mert megláttam azt a rendszámot, megláttam a csillagot.

És az ember sokkal bátrabbá válik, ha szerencsésnek érzi magát. Kevésbé tart a hibáktól, a csalódástól, magabiztosan fut neki a kihívásoknak, hiszen a nap rámosolygott, és talán kitart az a mosoly még egy kicsit, átlendíti a nehézségeken.

A lóhere szerencsét hoz, a kívánság beteljesül, mert mindez szárnyakat ad, és átrepít minket az akadályok fölött.

Kívánj valamit!
Tagged on: