Legendás filmek és megfigyelésük

Nyilván senkinek sem újdonság, hogy megőrülök a Harry Potter-sorozatért. Ami külön érdekes, mivel egész alsó tagozatban makacsul ismételgettem, hogy én bizony soha nem olvasom el ezt a borzalmat! Hogy miért, arra már nem emlékszem, de nem is fontos, mivel egyik irodalomórán a tanárnő (örök hála érte) elolvastatta velünk A bölcsek kövének Edevis tükréről szóló részét.

A következmények röviden összefoglalva: kezembe vettem az első részt, aztán négy évig le se tettem.

Filmek, kvízkönyvek, érdekességek… Ha valaminek csak egy aprócska köze is van a történethez, az már csak jó lehet! Így nem meglepő, hogy az új könyvet (Harry Potter and the Cursed Child) is beszereztem, amint kapni lehetett (persze jó anglisztikásként angolul). És egy rossz szót sem tudok rá mondani. Nem azért, mert nem lehet. Hanem mert Harry Potter és pont.

A folytatás is sejthető: tegnap beültünk a Legendás állatok és megfigyelésük premier előtti vetítésére. Az élményt egyszerűen nem lehet szavakba önteni.

De azért teszek egy kísérletet, hátha…

Szóval a történet Gellert Grindelwald idején játszódik, főhőse Göthe Salmander, a Legendás lények és megfigyelésük című könyv írója, aki egy varázslényekkel teli bőrönddel New Yorkba érkezik. Eredeti célja, hogy egyik állatát haza juttassa, eközben azonban akaratlanul is belecsöppen az amerikai varázslóközösség szigorú szabályokkal övezett világába, aminek békéjét egy ritka erő fenyegeti.

A filmben megelevenednek a könyvekben emlegetett (és a különkiadásban leírt) varázslények, melyek az ékszereken, gyémántokon és csillogó tárgyakon kívül a szívünket is elrabolják. Általuk megismerjük a főhőst, aki bár az emberekkel meglehetősen esetlen, állatait szerető szakértelemmel gondozza. Mint az Így neveld a sárkányodat című filmben Hablaty, Salmander célja is az, hogy az emberek megismerjék a varázslényeket, ezáltal pedig megszűnjenek félni tőlük. Hogy ne csak a bólintér zárnyitó képességét lássák, hanem ragaszkodó természetét is.

Nekem összességében ennyi elég is lenne, hogy imádjam a történetet, de mindez olyan izgalmas, humoros és elbűvölő csomagolásban van tálalva, hogy az is a képernyő előtt ragad, aki immunis az aranyos állatokra. A filmben folyamatosan történik valami, a néző egyik pillanatban nevet, a következőben visszafojtott lélegzettel várja a robbanást. Az egész teljesen kiszámíthatatlan és kimondhatatlanul zseniális. Közel sem az a kategória, aminek a közepén kimész mosdóba (hiába vagy felfázva, és ittál meg előtte egy liter kólát), és később sem enged szabadulni, ott ragad a fejedben még órákra.

A filmélményt leginkább egy pihentető masszázshoz tudnám hasonlítani. Amikor elmész a moziba, és nem csak azt kapod, amit remélsz, hanem még annál is többet, teljesen le vagy nyűgözve, és ettől furcsa békesség száll meg. Olyan érzés, mintha azt a napot már semmi se tudná elrontani. Ami után már nem kérdés, miről fogsz másnap bejegyzést írni.

Szóval menjetek, nézzétek meg! És vigyetek engem is! Légyszi!

Legendás filmek és megfigyelésük